Kár viszont, hogy Majtényi László, a testület elnöke belebukott abba, hogy tisztán médiaszakmai és jogszerű versenyt szorgalmazott a két országos kereskedelmi frekvencia odaítélésekor. Pedig aggodalmát fejezte ki az ügyben a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a Gazdasági Versenyhivatal elnöke is. Továbbá a vesztes pályázókért lobbizott a budapesti amerikai nagykövetség és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank. Mindezeken felül a Fidesz–MSZP média-nagykoalíció létét már hetekkel a döntés előtt megírta – leleplezte – a sajtó, köztük a Figyelő is. Mindez mégsem volt elég arra, hogy a pártok vezetői irányt váltsanak, és ne a hozzájuk közel álló vállalkozói csoportok kezére játsszák a frekvenciákat. Ebben az esetben, ma Magyarországon ennyit ért a nyilvánosság ereje. Nem sokat.
Jobb lenne nem is érteni a világos politikai üzenetet: a pártok vezetői (Fidesz) és erős emberei (MSZP) ellenében hatástalan bármely közjogi méltóság vagy bármely lobbista ereje. Igen, tudjuk, nem volt ez másképp akkor sem, amikor éppen a Sláger nyert 1997-ben úgy, hogy vezetője az a György Gábor volt, aki később már szocialisták európai parlamenti képviselőjelöltje lett. A felől sincs sok kétségünk, hogy a Neo FM és Klassz rádiók a most megszokott kereskedelmi adós színvonalat hozzák majd, még az is lehet, hogy jobbak is lesznek. Az viszont fájdalmas lesz, ha a rádiók pár perces híreiből vagy reggeli műsorából az értő fül kihallja majd, ki segítette őket frekvenciához – ahogy olykor hallani lehetett ezt a Sláger esetében. Márpedig ennek nagy a valószínűsége; nehéz elképzelni ugyanis, mi másért érte volna meg ez a botrány az MSZP és a Fidesz számára.
A Majtényi által képviselt elvek nem jutottak érvényre. A Pécsi Vízmű politikai felhangoktól kísért önkormányzati elfoglalása után újfent sikerült negatív üzenetet küldeni a külföldi befektetőknek arról, érdemes-e Magyarországra tőkét hozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése